Az ellején a cím kitalálása a gáz, aztán a bevezetés. Az utóbbi túl nehéz feladatnak bizonyult, szóval ez most elmarad (hacsak nem ez volt az).
Nem is tudom honnan van, de ismerek egy mondást miszerint aki tud önmagán uralkodni, annak nem kell uralkodnia másokon. Manapság gyengeségnek tekintik ha az ember nem uralkodik senkin. Ha nincs pénz, nincs hatalom, az ember nem sokat ér. Másokon uralkodni a legnagyobb "királyság".
Nagyon vad az a gondolat hogy azok akarnak uralkodni másokon akik önmagukon nem tudnak? Visszafelé úgy gondolom stimmel a dolog. Az az ember aki elfogadja amit kap a sorstól, és nem kapaszkodik minden áron a vágyaiba, az egy picivel jobbá teszi a világot; azzal hogy nem teszi rosszabbá az önzésével. Plusz egy jó ember, minusz egy rossz. Aki hajlamos leszűkíteni az univerzumot az anyagi világra, az nem érti meg hogy mi ebben a hasznos. Aki azt gondolja hogy az élet úgy működik ahogy Darwin leírta, és hogy ő tulajodnképpen egy "majom" akinek agyon kell vernie a másik "majmot" ha "banánhoz" akar jutni, akkor önzővé és akaratossá válik... dehát ez is egy vallás tulajdonképpen.
Ha azt nézzük hogy mi a vallások lényege, akkor a magyar nyelv rögtön megadja a választ. A vallás egy vállalás. A fentiek tükrében furán hangzik hogy "valaki felvállalja hogy önző lesz" de működését tekintve a két dolog mégis ugyanaz. A vallások arra kellettek, hogy megszabadítsák az embert a godolkodás, és a tapasztalás terhétől. Aki csak pár éve született, nem rendelkezhet azzal a tapasztalttal ami ahhoz kell hogy együtt tudjon élni azzal az egyetemes renddel, amit az ősei alakítottak ki hosszú évezredek alatt.
Az ember sose volt okos, sose volt türelmes, sose volt előrelátó. Vallás nélkül az ember olyan, mint a tanuló vezető, aki bele se olvasott a KRESZ-be, és tapasztlás útján kell rájönnie hogy miért nem szabad átlépni a záróvonalat. Persze ezáltal sokkal okosabb lesz mint a többiek, és lehet meg is írja majd a KRESZ-t saját magának, és lehet oda is adja az unokájának hogy okuljon belőle... de végülis ezzel ugyanoda jut két generáció csúszással, mintha rögtön olvasással kezdte volna.
Az emberek a mai napig nem is kapizsgálják hogy bizonyos szabályok, törvények miért alakultak ki. Sajnos pont azoknak kell útmutatás, akik nem akarják elfogadni mások intelmeit. A liberalizmus a legjobb példa arra, hogy mi lesz ha az ember elveti az ősei tanítását. Ugyanez áll a modern tudományra. Az újak lenézik a régieket, hogy ők mennyivel többet tudnak, mint a kisgyerek aki büszkén mutogatja hogy ő milyen ügyesen tud egyensúlyozni a kovácsolt vaskerítés tetején, aztán büszkén kijelenti, hogy rájött mitől fáj az esés, és elkezd azon filozofálni, vajon hogy lehetne kikapcsolni a gravitációt. Az öregek válaszai túl egyszerűek.
Az iszlám és a kerszténység lényegében ugyanazt mondja, viszont a megfogalmazás, és a módszerek az adott körülményekhez lettek igazítva. Az őskeresztények más fajta emberek mint a szemita tipusúak. A keresztény úgy gondolja, hogy mivel az ember gyarló, mindig kell adni neki egy újabb esélyt, és nem szabad hagyni hogy kétségbe essen. Ezzel szemben az iszlám erőszakosan próbálja meg mederben tartani a lelkeket. A keresztény vezeklésre szólít fel, az iszlám hitű öl. A két tanítás célja ugyanaz: akinek nincs esze hozzá hogy békében éljen együtt a többiekkel, azt vezetni kell. Az egyik az emberben rejlő jót próbálja meg előcsalni, a másik tudja hogy a dolog úgysem műdködik. Egyik helyen ez működik jól, máshol meg az. Függ az adott embercsoport vérmérsékletétől, meg sokmindentől, de végülis a vallás azt tükrözi vissza, ami párszáz év távlatában működőképesnek látszik.
Ezért is ostobaság a vallások között az ellentéteket keresni, de ostobaság az is hogy nem fogadjuk el hogy nem mindenki egyforma. Ma a lehető legrosszabb kombináció uralkodik. Feszültséget keltenek apróságok miatt, és feltételezik hogy mindenki tud egyformának lenni. Uniformizálni próbálják a világot, és nem látják hogy ebből csak tragédia fog származni. Jogi értelemben mindenki egyenlő, de ez nem jelenti azt hogy nem vagyunk kötelesek elfogadni a másikat, hisz neki is el kel fogadni minket hogy béke legyen. A kettős mérce, és az önzés fogja sírba tenni ezt a világot.
Hullámtörőnek kell lenni. Ez a lényeg.
Ha bűnt követsz el, az hullámot kelt. A hatás ellenhatást vált ki, ami tovább gyűrűzik. A legjobb esetben a két fél adja a pofont oda-vissza, de sajnos a haragosok nincsenek összezárva, nem csak magukat és az ellenségüket mérgezik, de a környezetüket is. Ugyanakkor a bosszúra fordított energiák legjobb esetben is csak veszendőbe mennek, de ez éppen elég hogy meginduljunk a lejtőn. Ha tudsz önmagadon uralkodni, és vállalod hogy hullámtörő leszel, nem adod tovább a keserűséget, a fájdalmat, a dühöt.
Szemléletesebben úgy lehet ezt összefoglalni, hogy ha adsz valakinek egy pofont, ő rosszul érzi majd magát ettől. Dühös, frusztrált lesz, és mivel ő sem tud uralkodni magán továbbadja a pofont. Jobb esetben rád hull vissza, de lehet hogy mást talál meg előbb.
A keresztény tanítás szerint oda kell tartani a másik orcánkat is ha pofont kapunk. Ezzel egy kicsit többet mond, ugyanis nem csak hullámtörés a dolog lényege, de arra is ösztönöz hogy megtartsuk a lélekjelenlétünk, és passzívan álljunk ellent. Persze vannak helyzetek amikor olyantól kapjuk a pofont aki nem érti meg a reakciónkban rejlő üzenetet... na, ez volt az a pillanat Jézus életében amikor nekiállt ostort fonni. Akinek nem elég a szép szó, annak szól az ostor. Ugyanakkor rossz alapvetésnek tartom hogy az ember el tudja dönteni hogy ki az akivel már csak ostorral lehet kommunikálni. Jézus elég bölcs volt, mindig a jó módszert választotta... már ha jó dolgonak tekintjük azt ha az ember a halálba való beletörődéssel példát mutat.
